Adventi kérdezz bátran és őszintén - 3.rész

HOGYAN DOLGOZZAM FEL MINDAZT, AMIT LELKILEG ÁTÉLTEM EBBEN AZ ÉVBEN, HA IDÁIG MÉG NEM FOGLALKOZTAM ÖNISMERETTEL?!

A témával kapcsolatosan több kérdés is beérkezett, néhányan írtak konkrétumokat, így most megpróbálok tömören válaszolni arra, amit én erről gondolok. Biztos vagyok benne, hogy nem egy könyv fog megjelenni jövőre, sőt már vannak is ehhez fűződő irodalmak, egyet viszont nem szabad elfelejteni, hogy nincs és soha nem is lesz bevált recept, ami mindenkinek egyaránt működni fog a traumák feldolgozásánál. Mivel már eleve a kérdezők megírták, hogy eddig nincs tapasztalatuk az önismereti folyamat terén - így azt gondolom, hogy a legelső lépés mindenképp ennek kell, hogy legyen. Miért?! Mivel mindenkinek más-más oldalon jelentett problémát az idei év, tehát a 2020-as vírushelyzet, így csak azzal tudja valaki a feldolgozását megkezdeni, ha őszintén bevallja saját magának, hogy miért is azok a legfájóbb dolgok, majd ennek kapcsán a gyökereket megtalálni a saját életében. Azt gondolom, hogy mindazok ellenére, hogy rengeteg rosszat kellett átélnie az embereknek, ha utólag belegondolnak egyes szituációkba, akkor profitálni is lehet belőle a jövőre való tekintettel, hiszen megtanulható általa az önreflexió.

A kérdezőknek kicsit konkrétabban válaszolva, hogy vajon miért erősödtek fel a negatív dolgok például a párkapcsolatban ennek az évnek köszönhetően... Korlátozottak voltak a lehetőségek a mobilitást tekintve, minden, ami addig természetes volt, megszűnt egyik napról a másikra, nőtt a mindennapi stressz a munkahelyi dolgok miatt és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy amennyiben, ha ezt önismereti szempontból nézzük - pofon volt az embereknek, hiszen feketén fehéren megmutatkozott, hogy mik azok a dolgok, amikkel hárítottak, kompenzáltak odáig, és aztán hirtelen nem volt. Ott volt a puszta valóság, amikor a párjukkal, gyerekükkel, családjukkal olyan dolgokat kellett volna csinálni, ami igazán emberi. Ami megkülönböztet bennünket az állatoktól. Mert ugye enni, inni, emészteni és az ösztönöket kiélni az állatok is meg tudják csinálni. Na és most jön a képbe az érzelmi intelligencia. Rájöttek sokan, hogy ha nincs külső szociális inger, akkor már nincs miről beszélgetni. Ha nem lehet a gyereket lepasszolni a körökre, ide-oda, akkor már nyűg, mert figyelmet akar... Az emberek általában érzik ezeknek a szükségét, de nincs hozzá eszközük, így pótcselekvéseket csinálnak. Sokszor a túlzásba vitt mozgás, az állandó shoppingolás, a folyamatosan a külsővel való foglalkozás, a munkamánia, a telefonfüggőség és még lehetne a sort folytatni épp ezeknek a hiányoknak a kompenzálása. A veszélye, hogy a legtöbben ezt észre sem veszik. Aztán jön egy kijárási tilalom, ahol összezárva találja magát az ember a saját hiányaival, és szinte megőrül. Aztán, ha nincs eszköze az érzelmei kifejezésére, akkor általában tünetel, hiszen a szorongás valahol felüti a fejét.

Az is opció, hogy van olyan fejlett EQ-ja, hogy meg tudja fogalmazni a szükségleteit, viszont 'nincs a vonal túloldalán jelfogó', aki ezt venné, és segítene rajta. És itt jön a képbe az a kérdés, amiről már egyszer írtam. Nehéz dolgok ezek, és egy biztos, hogy hatalmas türelemre tanítanak, hiszen nem a 21.század tempójában zajlanak. Ezeket nem lehet felgyorsítani, nincs beleszólásunk, mert minden ember más-más vérmérsékletű, és a fejlődése ehhez mérten alakul. Az egyik lényeges kérdés pedig az, hogy egyáltalán akarja-e, hogy alakuljon.

Mindenképp azt tudom mondani, hogy akiben már megfogalmazódott, hogy ennek az évnek a hatására valami elindult benne, és tudja, hogy attól még, hogy dühös az egész világra, a kormányra, a rendeletekre, ugyanakkor benne van a félelem is a helyzet kapcsán - de a saját helyzetét meglátta már egy más szemszögből is, és készenáll arra, hogy szembenézzen vele, akkor mindenképp induljon el az önismeret rögös útján. Azt gondolom, hogy a fájdalmas szembenézések ellenére hálás is lesz utólag ennek az évnek, hiszen ez volt, ami elindította a változás felé. Meg fogja idővel azt is tanulni, hogy nem lesz soha kitörölve semmi az emlékei közül, és bizonyos dolgok felütik majd újra és újra a fejüket, de a fejlettségi szint abból fog megmutatkozni, hogy hogyan tud mondjuk felállni az esetleges helyzetekből. Az érett személyiség érti azt, hogy nem lehet akarni állandó buborékfelhőben élni, hiszen a konfliktusok, a negatív érzelmek az életünk velejárói, és ezekkel, ha tisztában vagyunk, akkor a krízisek idején is sokkal könnyebben boldogul majd az ember.