FÉRFI LÉLEK - 4.rész
Beszélgetés Munkácsi Gábor szabadúszó értékesítővel.
Sorozatunk 4. részéhez Munkácsi Gábor, 'Munki'-t kértem fel egy beszélgetésre. A nyár elején egy csapatba kerültünk az évzárós főzőversenyen, ahol megtudtam, hogy az önismereti fejlődése már sok-sok évvel ezelőtt elkezdődött. Mivel sokszor érzem azt, hogy eléggé a női nem irányába billen a mérleg, ha a belső utazás témaköréről beszélünk, mindig külön öröm, ha egy férfi is elindul a miérteket keresni önmagában.
A fejlődési útja mellett lesz szó családi mintákról, apaságról, párkapcsolatról és az imprózásról is. Olvassátok szeretettel!
- Mi az, ami rávitt az önismereti útra?
2007-ben már fontolgottam, hogy kellene magammal valamit kezdeni, mert mindig azt éreztem, hogy van valami, ami visszahúz az élet számos területén. Nem tudtam megfogalmazni teljesen, de úgy éreztem, hogy van egy önszabotáló mechanizmusom, amit próbáltam mélyebben megérteni. Első kísérleteim során elmentem az Agykontrollra, ami gondolatébresztőnek volt jó számomra az önismeretben. Idővel megismertem egy másik módszert, amivel egy nagyot tanultam, mégpedig azt, hogy azok a tanfolyamok, melyek arra épülnek, hogy csoportos módon kézhez kap az ember néhány módszert, amivel önmagán tud segíteni a jövőben, azok nem működnek. Vannak emberek, akinél lehet, hogy működik, de a legtöbb embertől azt a visszajelzést kaptam, hogy sokkal rosszabb állapotba kerültek, mint előtte voltak.
Nem vagyunk szakemberek, nem érezzük a kompetenciahatárainkat, hogy meddig szabad elmenni, és pont ezért kötnek ki nagyon sokan az ilyen tanfolyamok után pszichológusnál, mert egészen egyszerűen összegubancolják magukat - sajnos velem is ez történt.
Ezen felül voltam egy olyan élethelyzetben is akkoriban, hogy túlvállaltam magamat, és depresszióba estem. Hatalmas érzelmi válságon mentem keresztül, furcsa módon a munka soha nem ment annyira jól, mint akkor, de akkor éreztem, hogy muszáj egy jó szakembert találnom, aki segít ebben. Így jutottam el aztán L. Stipkovits Erikához, akinek nagyon hálás vagyok, mert valóban egy nagyon mély gödörből sikerült visszamásznom a terápiás folyamat által. 3 évig jártam hozzá egyéni terápiára, ami alatt sokat sikerült a személyiségem felépítésén transzformálnom, ezután ajánlotta nekem a Személyiségfejlesztő Akadémia önismereti csoportját. Erika szakmaiságában bízva beiratkoztam, és az akkori csoport most már haladó csoporttá nőtte ki magát, hiszen a 100 órás képzés után nem hagytuk abba, idén ősszel már a harmadik évet kezdjük.
Ez része lett az életemnek, hogy havi 1 pénteken minden félre van téve, munka, család, és az a nap az enyém, önfelfedezek, van egy napos szeánszom - én így hívom.
- Mi az, amiben szerinted a legtöbbet változtál?
Huh, ez jó kérdés, mert ugye az ember nehezen lát rá kívülről önmagára. Nagyon sok témakörrel dolgoztam magammal kapcsolatban. Nehéz volt az apává válás folyamata, a férfivá válás lépcsőfokai is. Talán az, hogy egy ilyen belső tartást, belső magabiztosságot szereztem, amire én nem is gondoltam volna. Én mindig olyan voltam, hogy kerestem a kapaszkodókat magam körül, és szerintem most már elmondhatom, hogy két lábbal a földön tudok járni, nem kellenek görcsösen azok a kapaszkodók a mindennapi létezéshez. Úgy érzem, hogy végre van én-erőm.
- Hogy viselte a környezeted az önismereti fejlődésedet?
Vannak szituációk, amikor a páromnak nehézséget okoz, hogy nem úgy reagálok a dolgokra, mint régen. Megszokott valakit hosszú éveken keresztül, és most már nem mindenben vagyok ugyanaz az ember, úgyhogy még szoknia kell, szoknunk kell egymást. Egyébként másoktól is kaptam már meg, hogy ''Te nem ilyen voltál!''. Erre frappánsan az egyik mentorunkat szoktam idézni válaszul: Köszönöm szépen, sok munkám van benne. Általában viszont, ha valakivel beszélgetni kezdek és ebbe az irányba terelődik a szó, hogy önismeret és mit is csináltam az elmúlt években magammal, akkor többnyire dícséretet szoktam kapni.
Én úgy érzem, hogy sokkal érettebb vagyok.
- Te hogy érzed, milyen hatással van a párkapcsolatotokra a változásod?
Nem mondom, hogy nem okozott semmi nehézséget. Minden ember változik az évek során, csak addig, amíg én a kezembe vettem azt, hogy hová szeretnék fejlődni, változni, a párom pedig a természetes változási folyamatban van benne. Ebből azért adódnak néha konfliktusok.
Pozitív vetülete viszont az, hogy nagyon sok szituációban már tudok tudatosabban viselkedni, illetve az Ő reakcióit tudom úgy helyén kezelni, hogy mit miért csinál.
Valamennyire már rálátok a családi rendszerére, és ebből kifolyólag tudom, hogy egyes reakciók miből fakadnak, és így én is tudok kicsit tompítottan reagálni, mint például régebben. Azelőtt részemről a düh, szomorúság, hangos szavak jellemezték a válaszreakciókat, de így, hogy tudom miért van az, ami, már könnyebb máshogy reagálni a legtöbb esetben.
- El tudod azt fogadni, hogy a párod még nem lépett rá az önismereti útra?
Ha nem lép rá, én nem tudom rávenni, de nem is akarom. Szeretném, persze, ha Ő is önfejlesztene, meggyőződésem, hogy ez mindenkinek jót tesz, de ezt első sorban magáért kezdi el az ember, ha más miatt jár önismeretbe, az nem működik...
- Érdekes ezeket így hallani, mert általában a fordítottját tapasztalom fejlesztői munkám során, hogy a nők akarnak dolgozni magukon, a párkapcsolaton, és a legtöbbször inkább a férfi zárkózik el. Ebből kifolyólag a szakmánk is kicsit elnőiesedett.
Igen, a nők alapból emocionálisabbak, én a férfiak között kicsit érzelmesebb típusnak tartom magam. Az is egy fontos dolog, hogy az ember megtanulja megélni az érzéseit.
Ha valaki, akkor én azt nagyon tudom, mi az, amikor az ember évtizedeken keresztül magába fojtja és milyen károkat tud okozni. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy ezt mindenki megtanulja - csak a férfiak ettől be vannak sz@rva, mert akkor gyengének tűnnek.
Szerintem pedig tök jó, ha valaki őszintén ki tudja mutatni és meg tudja élni mindazt, amit az adott pillanatban érez legbelül.
- Neked a pszichoterápia segített ebben?
A szándék már megvolt korábban is, de igen, a terápiák során tanultam meg, ugyanis régen nekem azt sajnos nagyon jól megtanították, hogyan fojtsam el magamba az érzéseimet. Tanulom a mai napig kifejezni, megélni - most már egészen jól megy.
- Hogy jelenik meg ez az apaságodban?
Öt éve vagyok apa, és mivel nekem a férfi oldalról kell többet tanulnom, úgy érzem, hogy ezért sem véletlen, hogy fiút kaptam. Kicsit féltem az elején, mert inkább lányos apukaként tudtam volna magam elképzelni, de ennek így kellett lennie. Imádom azt, ahogy tanulok és fejlődök általa is.
- Ha jól tudom, akkor van egy nagy hobbyd, mégpedig az imprózás. Hogy jött ez az életedbe?
Amikor nagyon össze voltam borulva, káosz volt bennem érzelmileg, mentálisan, mindenhogy, akkor felhívtam egy régi jó barátomat, aki Pesten színésznő, és miután elmondtam, hogy mi van velem, azt, hogy keresem, hogy mit tudnék kezdeni magammal, akkor mondta, hogy van egy barátja, aki Sopronban indít egy impró klubbot.
Ajánlotta, hogy menjek el, mert az ilyen felszabadító, nevettetős és szerinte tök jó lesz ez most nekem. Már az első alkalom után éreztem, hogy nem kérdés, nekem itt a helyem.
Aztán kéthetente jártam minden vasárnap egy háromórás foglalkozásra. Jelenleg most a munka miatt kicsit háttérbe szorult a történet, de egyébként azóta már színházi társulattá nőtte ki magát ez a kis közösségünk. Járunk fellépésekre és 2 éve már az impró szakmában is jegyeznek bennünket, így jutottunk el idén már másodszorra is Kapolcsra, a Művészetek Völgye Fesztiválra a Gerilla Impro Színházunkkal. Ez nagy elismerésnek számít.
- Mit ad Neked az imprózás?
Bátorságot. Úgy megyünk fel a színpadra, hogy nincs semmi előre megbeszélve, csak én és a partner. Még ennyi év távlatából is egy kicsit bennem van a bizonytalanság. Arra treníroz, hogy egyes szituációkban ne félelemből, hanem flow élményből tudjak reagálni a dolgokra. Nagyon sokat lehet röhögni. A csapat pedig egy abszolút befogadó közeg. Amit az imprózáskor megélek, amit általa kapok, azt pedig fel tudom használni a mindennapokban.
- Akkor még egy kis improvizációs gyakorlat a végére. Mit üzennél a férfi társaidnak, hogy miért érdemes elindulni az önismereti úton?
Ha a férfiakat akarjuk ezzel megszólítani, akkor mivel nagyon sok férfi apa is, így először az apai minőséget emelném ki. Egy szülőnek szerintem a legfontosabb feladata az, hogy azokat a családi transzgenerációs mintákat, amik az ember életében is STOP táblaként hatnak, ezeket szerintem szülőként kutya kötelessége áttranszformálni és nem átadni a következő generációnak.
Azokat a több generáción keresztül hordozott frusztrációinkat és az életünket megkeserítő mintákat amennyire tudjuk, meg kell dolgozni.
Elsősorban önmagam miatt járok én is önismeretbe, de összességében ez az egyik fő motiváció, hogy apaként helyt tudjak állni az életben, hogy a fiam már teljesen mást kapjon, mint amit én kaptam. Ehhez pedig az kell, hogy ezekkel szembenézzen az ember.
- ...és ha párkapcsolatot nézünk, mondjuk a férj minőséget?
Ha megismerjük magunkat, akkor jobban rálátunk a másik emberre, a másik ember mintáira, és ezen keresztül talán jobban meg lehet azt érteni, hogy bizonyos szituációkban a másik miként működik. Erre pedig ha ráismer az ember, akkor nem ösztönből fog reagálni, hanem teljesen tudatosan - ez pedig szerintem jobbá teheti a párkapcsolatot.
Köszönöm Munkinak az őszinteségét, hogy felvállalta a nagyközönség előtt mindezt, és a nem könnyű évek után, annak köszönhetően, hogy volt bátorsága mélyebbre nézni, és ezt a megfelelő helyen tette - mára már egy igazabb és teljesebb életet tud élni.
A sorozat folytatása 2022. október 25-én várható.
Addig is olvassátok az előző részeket, ha már megvolt, akkor böngésszetek az oldalon, ha pedig bármi kérdés felmerül, ne tartsátok magatokban, keressetek bizalommal!
Köszönöm a figyelmet!
A sorozat további részei: