FÉRFI LÉLEK - 5.rész
Beszélgetés Nemes László festőművésszel.
Nemes Lacit - kimondani is hihetetlen, de lassan - már 20 éve ismerem. A felejthetetlen Kelepelő táborok, ahol 5 éven át ugyanazokkal a gyerekekkel táboroztunk együtt minden nyári szünet első hetében, mura- és felvidéki magyarok. Laci tiszteletbeli vezetőnk volt, aki minden évben, ha nem is az egész hetet töltötte velünk, de megtisztelt bennünket jelenlétével, elragadó személyisége példaértékű volt mindannyiunknak, és rengeteget foglalkozott is velünk, főleg, ha kreatív munkáról volt szó.
Amikor január végén megálmodtam ezt a sorozatot, tudtam, hogy az egyik riportot szeretném majd Vele készíteni, s bár korábbra terveztük, mint október, az élet mégis így alakította. Véletlenek nincsenek. Hálás vagyok Lacinak, ugyanis akkor tudtam vele leülni beszélgetni, amikor nagyon sokat tudott nekem adni szakmailag is. Az aktuális tanulmányaimhoz kapcsolódó témákat is feszegettünk, majd riportunkat egy kötetlen baráti beszélgetésben folytattuk, amiből annyit elárulok, hogy a saját élményű szakmai fejlődésemet a nem is olyan távoli jövőben talán majd egy alkotótáborral is megkoronázhatom Laci jóvoltából.
Az alábbiakban szó lesz arról, hogyan került Laci erre a pályára, majd a zenés-festésről, egy festőművész szemszögéből, de arról is, hogy mi a helyzet a 21. században a művészetekkel, és annak hatásairól az emberi lélekre.
- Hogy lettél festőművész?
Mondhatnám azt, hogy jaj Istenem, már kiskoromban éreztem valamit - hát ettől mindjárt hanyatt esek és giccsessé válik az egész. De ha azt mondom, hogy rettenetes kínlódások árán elértem azt, hogy művésznek érezzem magam - ez a másik giccs. Maradjunk valahol a közepén.
- Mi az, ami elsőre eszedbe jut, ha a Mestereidre gondolsz?
Mai napig azt a hiányt érzem, hogy ,,miért nem tudunk találkozni még, miért nem tudom még hallgatni őket?,, - de hát az élet az ez. Vagyunk, s utána már nem vagyunk.
Az értékek egy idő után sajnos statisztikává válnak. Ez pedig hatalmas veszély, amikor a statisztika dominálja a világunkat, környezetünket, s erre kell tudni ügyelni mindig, hogy az értéket, mielőtt statisztikává válna, talán meg kellene próbálni tovább éltetni.
Ez lenne szerintem a kortárs világunknak az egyik fontos követhető feladata. Azt gondolom, hogy sokat kellene előidézni azokat, akik valamit teremtettek, és szeressünk még mindig ideálképeket és ideálokat teremtetni magunknak - kicsit kilépve a nagy parttalan szabadság önzésvilágából, ami sajnos eléggé jellemez bennünket...nem?!
- Mivel nekem jelenleg az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett saját élményű ismeretek által a legújabb szerelmem a zenés-festés lett, érdekelne, hogy vettél-e részt valami ilyesmin pályafutásod során, s ha igen, akkor Te, mint festőművész, hogy élted ezt meg?!
Egyszer meghívtak egy ilyen rendezvényre. Szép nagy vásznak sorakoztak, kisebbek is ugyancsak, én pedig a legnagyobbat választottam, olyan emberes volt...és különös az egész helyzet, mert keveredett az élő zene egy ilyen ,,villany-zenével,, - számítógép segítségével idéztek elő természetfeletti hangokat is, és ebből kifolyólag a festészetnek is olyan természetfelettinek kellett lennie.
Különböző lelki regiszterekbe került az ember, olyan stációkba, hogy egészen jól érezte magát, meg volt, hogy félelmetes is tudott lenni. Azt gondolom, hogy minden ilyen nagyban függ a befogadó lelki világától is, illetve attól, hogy mennyire tudja szeretni a zenét a gregoriántól kezdve, Vivaldin át, egészen Bartókig.
Az én akkori alkotásom megvan, a telefonomban is őrzöm a fotót róla, és az emlékét is hordozom mind a mai napig, mert nem volt egy rossz tapasztalás. Jó volt főleg az, hogy az esetlegesség és az improvizáció különleges keveréke megmarad az emberben, olyan felszabadult is tud lenni, de azért a felszabadultság is megköveteli a rendet, mivel csak így lehet létezni és szakmát csinálni.
- Mi játszódik le Benned, amikor alkotsz?
- Egész életedet adtad a festészetnek. Ugye a belső világunkban történő cselekmények kivetítésével, energetikailag is felszabadulunk testileg és lelkileg. Ennyi év után is érzed az alkotás gyógyító erejét?
Az én véleményem, hogy volt, van és lesz, de a művészetnek a megjelenítése, a művészet lényege elsősorban letapinthatóan értelmezhető, hogy olyan a művészet, mint maga a társadalom.
- Szoktál megrendelésre is festeni?
- Mi van olyankor, ha a végeredmény nem olyan, mint amit a megrendelő elképzelt? Te azt, hogy éled meg?
- Nem volt alaptalan az előző kérdésem. Van egy féltve őrzött pólóm, még a tábori időkből. Mindenki kapott Tőled egy egyedi festésű pólót. Annyira vártam, hogy nekem mit fogsz festeni. A mai napig érzem, hogy milyen csalódott voltam, amikor megláttam. Sírtam, mondhatni ordítottam és toporzékoltam. Emlékszem, hogy Te is csalódott voltál, majd visszakérted a pólómat. Végül olyan varázslatos alkotás született belőle, hogy az enyém lett a legszebb az összes közül. Ebben a pólóban gyakran alszom a mai napig, mert azóta is imádom.
- Milyen hatással volt/van az a művész világ amiben élsz, a családodra?
Az intelligencia és a szeretet keveréke mindent meg tud oldani. :)
Köszönöm Lacinak, hogy a két évtizedes kapcsolat, mi köztünk van, minden találkozásunk során épül, fejlődik. Azt, hogy tanulhatok Tőle, és nem utolsó sorban, hogy baráti szeretettel gondolhatunk egymásra.
A sorozat befejeződött.
Köszönöm a figyelmet!
A sorozat további részei: