Miért van szükség a személyiségünk fejlesztésére?

Sokszor merül fel a kérdés: de miért van egyáltalán szükség a személyiség fejlesztésére?

A családi mintáinkat tudattalanul is cipeljük magunkkal. Egy trauma, szokás, vagy bármi egyéb hatására különféle automatikus reakciókkal vagyunk beállítódva bizonyos helyzetekben. Amikor aztán két ember mintái találkoznak -legyen párkapcsolat, barátság...- akkor a félreértések sorozatát, az egymás viselkedésének nem értését, nagyban befolyásolja az, hogy az egyén milyen mintát látott, tanult, és egyben vitt tovább mondjuk a gyerekkorából. Ezeknek a mintáknak a hosszú évek során való ,,gyakorlása,, , a legtöbb esetben gátolhatja az alapérzelmekhez való viszonyunkat, az érzelmi intelligenciánk részkompetenciáinak a szintjét, ismeretét. Olyan családban felnövő gyerek, ahol nem volt családi beszélgetés, nem hallgatták meg a másikat, nem lehetett szabadon beszélni az érzelmekről - hogyan várható, hogy felnőttkorra az empátia olyan egészséges szintre emelkedjen, amivel mondjuk a házasságban, majd később a gyerekvállalásban is kellő képpen megállja a helyét. Tükörbenézés, felismerés, és az ezen való dolgozás nélkül - sehogy. Illetve várható, de szélmalomharc az egész, hiszen mindaddig, amíg nem lát rá valaki a saját hiányosságaira, nem tárja fel mindazt, hogy ezek a hiányosságok miért alakultak ki, valamint nem tölti be azokat a űröket, amik ott vannak hosszú évek, évtizedek óta, akkor sajnos nem lesz változás.

És igen, a jó hír az, hogy ezek megdolgozhatóak, tanulhatóak. Nem hozzuk vissza a gyerekkort, nem hozzuk vissza a szülőket és varázspálcával nem változtatjuk meg egy suhintásra tulajdonságaikat. De az elfogadás útján, mi magunk már jobban csinálhatjuk - az Ő tiszteletükre is. Nem véletlenül van ennyi technika beintegrálva az általam használt személyiségfejlesztésbe, hiszen más-más módon jutunk el a feltárásig, aztán megoldást keresésünk, a régi sebek begyógyítására, illetve rengeteg önismereti feladatot végzünk arra, hogy mindezeket hogyan vigyük a mindennapokba át, hogyan lássuk meg aprócska dolgok mögött is a saját dinamikáinkat. Képesek legyünk arra, hogy akarjuk meglátni a mindennapi konfliktusaink mozgatórugóit, és ezáltal is fejlődni. De ehhez elhatározás kell, ezen felül erő és ami a legfontosabb, a kitartás. Nehéz út, sokszor fájdalmas, de gyönyörű.