Nyomógombjaink, avagy a lelki hegek...

Egy fizikai sérülés, műtét után, a hegek jelzik a múltban történteket. 4 éve már, hogy a mozgással kezdtem foglalkozni, majd nem sokkal később a rehabilitáció felé is irányt vettem, ahol rendkívül sok szemléletes analógiát találtam a testi és a lelki folyamatok között. Ahogy egy heg a testen foglalkozást kíván, és sok gondot tud okozni, a lelki sebeink lenyomata épp úgy viselkedik. Viszont bármennyit is foglalkozunk önmagunkkal, hosszú évek önismerete, személyiségfejlődési folyamatok, vagy akár pszichoterápia - a sebek lenyomata ott marad bennünk örökké, mint egy heg. Halványodik, viszont eltüntetni soha nem fogjuk tudni. Le lehet ugyan fedni számos dologgal, de tudnunk kell, hogy nyomógombként mindig ott lesz. 

Ezeket a nyomógombokat tudjuk bizonyos szinten kontrollálni, a személyiségünk folyamatos fejlesztése és ezáltal érése lehetővé teszi, hogy már fel tudjuk ismerni, hogy egyes helyzetekben milyen nyomógombok aktiválódtak ismét, lehetőséget teremtve az újabb mélyítésére az önismeretnek, segítve azt, hogy még erősebbé váljunk általa. Mindenkinek vannak nyomógombjai, több is, és egy veszekedéskor a játszmák során -legtöbbször tudattalanul- egymás nyomógombjait kapcsolgatják - például a párok. 

Ezek a nyomógombok aktiválódhatnak akár egyszerűen csak egy adott szituációban, beszélgetés kapcsán, és lehetünk bármilyen mély ismeretben önmagunkkal, mégis hatással tudnak lenni ránk, mert elég egy olyan élethelyzet, amikor valami miatt az egyensúlyból kibillentünk, akkor máris jobban meg tud mozgatni bennünket a nyomógomb aktiválódása. 

Ha rájövünk, hogy mit hozott fel bennünk az adott helyzet, az már egy érett személyiségre utal, ha meg tudjuk fogalmazni saját érzéseinket, azt, hogy mi az, ami még mindig fájó tud lenni, akkor önismeretünk ismét egy mélyebb szintre kerül. Idáig viszont hosszú munka árán lehet eljutni. Nem szabad várni a varázsütésre, mert csak mi magunk tudjuk lerendezni a saját érzéseinket. 

Egy biztos - fárasztó, fájdalmas, időigényes a dolgok mögé látni, viszont hosszútávon kifizetődő, hiszen, ha mi magunk rendben vagyunk, akkor az utódoknak is adunk belőle. Ha nem foglalkozunk vele, szőnyeg alá söpörve hagyunk mindent, akkor egy idő után már tisztán látni sem fogunk attól, ami feltornyosul a szemünk elé. Ugyanakkor egy csodálatos érzés, amikor valaki rálát a dolgok dinamikájára és összerakja a miérteket, hiszen általuk lehetőséget kapunk máshogy tekinteni nem csak magunkra, de másokra is.