Szuperérzékenység
Üdvözöllek! 1992-ben születtem bele az emberiségnek én is abba a 20%-ba, akik különlegesen érzékeny idegrendszeri mássággal rendelkeznek, ám eddigi életem túlnyomó részében ezt nem tudtam magamról, legalábbis közel 32 évig nem volt nevén nevezve mindaz a bennem zajló állandó intenzív megélés, átélés, ami a mindennapjaimat kísérte gyerekkoromtól kezdve.
Ma már tudom, és a felfedezést követő nehéz önismereti vívódások után büszkén jelentem ki:
SZUPERÉRZÉKENY VAGYOK!
Érdekel, hogy milyen saját élethelyzetem kapcsolódik ahhoz, amikor végül szembesültem a szuperérzékenységgel?
Itt elolvashatod!
Sokkal hamarabb lettem segítő szakember, mint ahogy a szuperérzékenységem nevén lett nevezve. Ám a szembesülés utáni mély önismereti időszakot követően úgy éreztem, nem hagyhatom figyelem, fókusz nélkül ezt a tényt, hiszen minden ötödik ember hozzám hasonló érzékenységgel születik, és a segítő folyamatok eredményességét is pozitívan befolyásolhatja majd ez a minőség. Nagyot álmodtam, és véghez is vittem, ugyanis a sikeres amerikai vizsgát követően én is felkerültem Dr. Elaine N. Aron szakmai oldalán nyilvántartott segítő szakemberek listájára. A hivatalos nemzetközi listára elsőként volt szerencsém bekerülni Szlovákiából.
Inntentől kezdve a felvidéki magyar szuperérzékenyek első hivatalos segítője lettem. Nézd meg a listát!
- Mi is az a szuperérzékenység?
Az első és legfontosabb tény, amit az elején le kell szögezni: NEM BETEGSÉG! Egy idegrendszeri ''másság'', ami az emberiség 15-20%-át érinti. Egy másfajta reakció az embert érő külső és a belső ingerekre egyaránt, ugyanis a szuperérzékeny gyerekek és felnőttek sokkal intenzívebben élik meg a külvilágnak a különféle ingereit, a zajokat, az egyes változásokat, valamint a belső élményfeldolgozásuk is mélyebb. Sokkal többet foglalkoznak érzéseikkel, majd ezeknek a megéléseknek az integrálásával. Mélyebben raktározzák el a külvilágból érkezett benyomásokat, mint a nem szuperézékeny emberek.
- Hogyan alakul ki a szuperérzékenység?
Kutatások kimutatták, hogy a szuperézékenységnek van egy genetikai alapja, és ehhez aztán hozzájönnek a környezeti hatások is. Az érzékenyebb idegrendszernek köszönhetően az egyén máshogy reagál a kívülről jövő ingerekre, és ez az idegrendszeri érzékenység pedig egy másfajta feldolgozást tesz lehetővé. Ezt a megélést nem lehet jónak vagy rossznak nevezni, ez "egyszerűen" egy más megélés.
- Milyen kapcsolata van egy szuperérzékeny embernek a külvilággal?
Nagyon sokszor ignorálják ezeket a különbségeket, vagy csak annyit mondanak kívülről, hogy ''engedd el'', esetleg számonkérik az illetőt, hogy miért akar kivonulni egy adott helyzetből. Ez annak tudható be, hogy a szuperérzékeny emberek nagyon sokszor túltelítődnek attől a sok ingertől ami érik őket, és ebből valahogy ki akarnak jönni, de a környezet ezt nem érti. Sok konflikust is generálhat ez akár párkapcsolatban, családon belül, baráti kapcsolatokban, de gyereknél az iskolában is, felnőttnek pedig a munkahelyi környezetben egyaránt.
- Milyen módon kezelhetjük a saját szuperérzékenységünket?
Az egyik legfontosabb dolog, hogy elfogadjuk ezt magunkban. Tudomásul kell vennünk, hogy ez nem fog elmúlni, vagy mássá válni, viszont idővel, kellő önismerettel, a személyiségfejlődés támogatásával mi magunk válhatunk rugalmassá, tudatosabbá életünk egyes területein szuperézékenyként is. Éppen ezért a szuperérzékeny embernek a reliziencia erősítése és állandó fejlesztése is kulcsfontosságú. A határok felállításának és tartásának tanulása szintén elengedhetetlen dolog, hogy ne engedjünk olyan dolgokat a másik félnek, ami nekünk már túl sok.
- Mi szülőként a feladatunk egy szuperérzékeny gyerekkel?
Egy szuperérzékeny gyerek szülője könnyen válik borostyánná, mindentől megóvná gyerekét, amire bár racionális magyarázatai is vannak, ám ez hosszútávon nem tesz jót a gyermek személyiségének fejlődését illetően. Sokkal inkább arra kell a fókuszt helyezni, hogy a gyerek tanulja meg kezelni a saját szuperérzékenységét, a lelki ellenállóképességét kell támogatni, felkészíteni a váratlan helyzetekre, és ösztönözni arra, hogy apránként, de folyamatos léptekkel a komfortzónáján kívülre is kerüljön. Nem lehet hagyni, hogy elszigetelődjön mindentől, amiről elsőre úgy ítéli meg, hogy nem akarja. Ugyanakkor nem az a megoldás, hogy egyből a mély vízbe dobjuk, hanem kísérjük, támogatjuk, elfogadjuk, és egy bizonyos pontnál elengedjük a kezét, hogy önállóan vívja meg a csatáit, és megmutassa képességeit a nagyvilágban. A szülői önismeret a legfontosabb, ami által bátorító, vagyis elég jó szülővé válhat valaki.
- Hogyan hat az egyik fél szuperézékenysége a párkapcsolatra?
Egy szuperézékeny ember nagyon sokat rágódik a különböző helyzetek belső tartalmain, részletein. A nem szuperérzékeny partner ezeket sokszor ignorálja, vagy szarkasztikusan, de tudattalanul akár passzív agresszíven is reagálhat erre: ''ne légy már olyan érzékeny, dolgozd fel, és engedd el''. Ez egy szuperérzékeny számára rendkívül romboló lehet, ezért a partner számára is nagyon fontos, hogy megértse mit is jelent a szuperérzékenység, és ne bagatellizálja el a másik fél érzéseit, az arra adott reakciókat, s ne humorral akarja kezelni a helyzeteket, mert sok esetben olaj lehet a tűzre, hiszen a szuperérzékeny embernek ez újabb lelki terhet jelent majd.